contemporary art with salt and pepper
Meg kell hogy osszam veletek a legújabban engem leginkább lehengerlő francia animációt, ami értelmezésem szerint leginkább és persze tökéletesen véletlenül a magyar identitás gyönyörű képlete is. Hát nem lenyűgöző, hogy valaki rájön, hogy nem csak hátrafelé tud menni és aztán úgy dönt, hogy jobb lesz ha továbbra is úgy tesz, mintha csak hátrafelé lehetne…. na nem is rágom tovább szájba…
(La Revolution des Crabes, Arthur de Pins)
Zhou Xiahu nem kímél. Sem a kiszemelt témát, sem a befogadót.
Ez a részlet a ‘Crowd of bystanders’ 2003-2005-ben készült munkából van, amit kerámia szobrokból és videókból álló installációként mutat be a művész.
Különlegessége, hogy elkészíti a 3d-s színházat, amiben lejátsza az epizódot a kamera előtt, a kiállításokon pedig úgy mutatja be ezeket a felvételeket, hogy mellettük magát a színpad-modellt is láthatjuk. Zhou 1997 óta készít videókat (art video). Egy, a MUMOKnak adott interjúban (in: China facing reality, katalógus) azt nyilatkozta, hogy kiskorában ilyen kis bábukkal szórakoztatta magát, hoyg színházasat meg filmeset játszon. Később ezt a gyerekkori játékot továbbfejlesztette művészeti gyakorlattá. Ezek a művek – látszólag gyerekes módon – obszenitást és erőszakot ábrázolnak, miközben magáról a médiumról és a megfigyelő ellentmondásos helyzetéről is összetett állítást tartalmaznak.
(A fotókért örök hála Erdei Krisztának. A képekre kattintva, megnézheted nagyobb méretben is.)
Hosszan elidőztem a Kis Varsó kiállításán a Platán Galériában. Persze a szokásos a helyzet: rejtjelezés, rengeteg dokumentáció, belterj. Művészek vizsgálnak művészeket. Szuperinteligens vájkálás a múltban, hogy közelebb kerüljenek a szcéna mai valódi “felállásának” megértéséhez. Ezzel a problémával én is sokszor szembesülök. Hogyan értelmezze a mai 30-as korosztály azt, amit a mai 70-80 év körüli korosztály 40 évvel ezelőtt csinált? Kit kéne erről megkérdezni? Őket magukat? Vajon hiteles-e a “segítségük”? Kooperálnak-e? Megkérdeztem a Kis Varsót, hogy mit tapasztalnak ezügyben?
Fotók:Georgios Makkas
Zsírpapír: Mi derül ki az általatok megkeresett konceptuális művészek reakcióiból? Nyitottak arra, hogy folyamatosság legyen a generációk között? Vagy ettől elzárkóznak és azt gondolják, hogy amit akkor konceptuális művészetként ők képviseltek az egy lezárt korszak?
Havas Bálint: A Szentjóby talán legkevésbé, de a többiekre álatlánosan igaz, hogy eléggé az utóbbi alaphelyzetben voltak, amikor a beszélgetés elkezdődött. A mi paradigmánk eléggé más. Nehéz ezt a két paradigmát közelíteni egymáshoz.
Gálik András: Amivel találkoztunk, az egy 40 évvel ezelőttről öröklődött szorongás, félelem, ami a mai napig tartja magát. Velünk szemben is érezhető ez a távolságtartás, gyanakvás. Nem tudom, hogy nekik mit lehet mondani és mit nem, hogy milyen relációk vannak, mit akarnak. Ez a fogaskerék beakadt. Nagyon.
H.B.: Ez lényeges tanulság.
Continue reading ‘ALIENS 2: Kis Varsó a Platánban’
A nagy szellemek sosem férnek bújnak ki a palackból. Úgy értem a köztéren meglepetésszerűen felbukkanó furcsa gegek és átverés-leleplező akciók ki- és feltalálói nem szeretik megnevezni magukat. Így történt ez pl. a Budapest rekonstrukció művészcsoport köztéri intervencióival is: egyik napról a másikra megújultak a vérmező lecsosszant padjai. A fiatal művészcsoport titokban, feltünés nélkül felújította, ami már sok park-ozó szemét és seülepét szúrta. Szóval vannak, akiknek a köztéri közösségi akció nem barrikádépítést, hanem leromlott köztéri tárgyak felújítását jelenti.
.
Egy másik praktikus stratégiát alkalmazó szürke eminenciás művész konstruktív köztéri projektje a Praktikus Város, ami felfedi mennyi hülye következetlenséget tolnak elénk a magyar biciklis és egyéb utakon. Haladó webkettőpontnullás ez is, mint az előző: írdd meg ami zavar, talán lesz következménye….
Egy öröm volt a Kamikaze kiállításmegnyitóján Szentesi Csaba képzőművész projektjét látni. Neki is attól van tele a hócipője, hogy: ” a köztéri szobrok az önkormányzatok és egyéb illetékes hivatalok elképzelései nyomán jönnek létre (vagy maradnak meg). Bizonyos fajta városformáló akaratnak, kulturális szellemiségének megfelelően építjük be a közösség múltját és értékeit jelenünkbe. Ilyen módon a szobrok is reprodukálják azokat az erőket, amik létrehozták őket.” Szentesit kiegészíteném azzal, hogy itt nem csupán városformáló akaratról van szó, hanem a nemzeti és társadalmi identitás-formálás alattomos és megváltoztathatatlan eszközéről is. Állami tudatzsírképzés. Én is sokat gondolkozom azon, hogy ezek a túlsúlyos szobrok miként tudnának valódi tartalmat hordozni a politikai hájaikon kívül.
pl. A Szárnyaló Szabadság Szobra- Béke tér.
Continue reading ‘Értekezés a köztéri szobrok zsírégetési edzéstervéről’
…de nem Budapesten 
( Kishazánknál északnyugatabbra, bizonyos Hollandia nevű távoli tájon már kitalálták, hogy a köztéri művészet nemcsak fizikai térben értelmezhető, hanem van annak egy jól működő hibridje: a fizikai világból a virtuális világba érkező moderált tartalom software általi megformázása, bizony szobor formájában színes szagos fénylő alienként szuszoghat együtt a környezetével. A D-Tower projekt álomjó:)
Q. S. Serafijn és a V2_lab (Simon de Bakker, Artem Baguinski) és a NOX hozta létre – 5 éves előkészítő munkával – 2005-ben a hollandiai Doetinchem városának megrendelésére a D-Tower elnevezésű projektet. Célja feltérképezni és láthatóvá tenni a város lakóinak aktuális érzelmi állapotát.
Nem elég a jóból…. Continue reading ‘Ilyen is lehet a köztéri művészet…’
Jan Verwoert berlini romantikus anarchista művészetkritikus ma kezdte el szemináriumát a tranzit. hu szervezésében. Jant az érdekli, hogy miből van a glett, ami összetarthatja a nem intézményi alapon szerveződő közösségeket. Hozott anyagból is dolgozik: Derrida féle “közösség nélküli közösség”-glettel, elfáradtság-glettel, elszigeteltség-glettel. Egyetértek, annyian panaszkodnak kimerültségre, hogy ez a közös tapasztalat már csoportterápiás alapon is közösségszervező-erő lehet Nyitott vagyok persze az összes nyugati közösség-csirizre, de azért van errefelé más is.
Continue reading ‘“Utak az öröm birodalmának létrehozásához”’