contemporary art with salt and pepper
Meg kell hogy osszam veletek a legújabban engem leginkább lehengerlő francia animációt, ami értelmezésem szerint leginkább és persze tökéletesen véletlenül a magyar identitás gyönyörű képlete is. Hát nem lenyűgöző, hogy valaki rájön, hogy nem csak hátrafelé tud menni és aztán úgy dönt, hogy jobb lesz ha továbbra is úgy tesz, mintha csak hátrafelé lehetne…. na nem is rágom tovább szájba…
(La Revolution des Crabes, Arthur de Pins)
Kovásznai György életművét 1983-as halála óta hallgatás övezi. Leginkább legendája maradt, de se könyv, se riportfilm, se összefoglaló kiállítás nem született. Pedig sokan várták, várják (akárcsak az Erdély-monográfiát….). Jó hírem van azoknak is akik tudják milyen kincseket rejt az életmű és azoknak is, akik csak hallottak róla, hogy volt itt egy figyelemreméltó, majdnem feledésbe veszett művész a ‘Pannóniában’.
A Kovásznai Kutatóműhely elkészítette a Kovásznai Györgyről szóló magyar és angol nyelvű honlapot!
http://www.kovasznaigyorgy.hu/
A honlapon megtalálható a művész életrajza, filmográfiája, festményei, rajzai, több írása, eredeti hangfelvételek a 60-as évekből, amin Kovásznai felolvassa drámáit. És persze a Youtube feneketlen kincsestárának köszönhetően néhány Kovásznai film is látható a honlapon!
Continue reading ‘Kovásznai a neten!’
Tang Maohong animációi a műfaj legjobbjaihoz tartoznak, legalábbis szerintem. Már több munkájából láttam részleteket, a 2006-os Szingapúri Biennálé egyik fenegyerekeként elég sokat lehetett róla hallani, itt van pl. az egyik legszolidabb darab, amivel ott jelentkezett:
Ezen a sorozaton kívül, most lehetett látni tőle egy 3 csatornán vetített videót a Mumokban, ami szerintem érdekesebb a szingapúri animációinál is. Ezek a teljesen betépett hangulatú animációk gyilkos társadalomkritikával mutatják be a kínai társadalom szervilis automatizmusát (persze, nem mintha ez csak ott lenne jellemző.) Aliz csodaországban keveredik a kínai mindennapok civilizációs rohamtempójával és mint sok más mai kínai művész Maohong is elsősorban a kínai nagyvárosi életmód visszásságaira koncentrál. A szorgalmas munkával összekapcsolódó elfojtás és a hedonista vágyak ellentmondásossága keveredik a részben kapitalista, részben kommunista gazdasági üzemmód etikai feszültségeivel.
(ezt a rossz minőségű felvételt találtam róla a youtube-on, valami azért kivehető belőle…)
(fotók: Elek Judit)
Maohongra jellemzőek ezek az ambivalens figurák, szerintem találó, ahogy a francia forradalom nőalakját átformálta. Az is sok izgalmas asszociációt kelt, hogy az alábbi képen, kinek a farkát vágják le és kik. A fejetlenség és farkatlanság kritikája.
Zhou Xiahu nem kímél. Sem a kiszemelt témát, sem a befogadót.
Ez a részlet a ‘Crowd of bystanders’ 2003-2005-ben készült munkából van, amit kerámia szobrokból és videókból álló installációként mutat be a művész.
Különlegessége, hogy elkészíti a 3d-s színházat, amiben lejátsza az epizódot a kamera előtt, a kiállításokon pedig úgy mutatja be ezeket a felvételeket, hogy mellettük magát a színpad-modellt is láthatjuk. Zhou 1997 óta készít videókat (art video). Egy, a MUMOKnak adott interjúban (in: China facing reality, katalógus) azt nyilatkozta, hogy kiskorában ilyen kis bábukkal szórakoztatta magát, hoyg színházasat meg filmeset játszon. Később ezt a gyerekkori játékot továbbfejlesztette művészeti gyakorlattá. Ezek a művek – látszólag gyerekes módon – obszenitást és erőszakot ábrázolnak, miközben magáról a médiumról és a megfigyelő ellentmondásos helyzetéről is összetett állítást tartalmaznak.
(A fotókért örök hála Erdei Krisztának. A képekre kattintva, megnézheted nagyobb méretben is.)
