contemporary art with salt and pepper
Az idei diplomavédések a Képzőn megint azt juttatják eszembe, hogy az egyik legjobb “oktató-filmet” sajnos nem játszották le soha a hallgatóknak, pedig ki tudja, talán jobban sikerülne sokak diplomamunkája…. netán humort is csempésznének a nagy hatalmas és súlyos mondanivalóba…hát igen, ez az egyik legfájóbb hiányossága a végzősöknek, a humor elkerüli őket…
Javaslom a “do it yourself” paradigma megerősítését kishazánk nagy művészeti akadémiáin belül, sőt kívül is!
Ma rendes éves diplomavédés-látogatásomat töltöttem a Képzőn, azon reménnyel kecsegtető alkalomból, hogy nagyhírű és igen erős történeti gyökerekkel bíró képzőművészképző akadémiánkon ma biztosan meglepetés fog érni: reméltem, hogy kicsiny szcénánk derűreborúlt egére tán üstökösöket pingál egynémely vizsgázó deák. Úgy értem az Agykontroll-tanfolyamokat is lekőrözve érkeztem pozitív életszemléletet ültetve a recehártyába, hogy majd amikor már 3 órája izzadok a melegtől, majd ne gondoljam, hogy a művészet purgatóriumában találom magam. És mit ad I..ten? Nem ott találtam magam?
9-től kezdődött a diplomavédés, mint máskor is, és persze mint az öreglányok varkocsa ez is csak az elején volt vastagabb, per koponya vaskosabb kérdezgetésekkel tele, aztán a végére (hja koradélutánra) már csak pár erőtlen kérdés jutott a delikvenseknek.
Most lehajlok a strófákról, rátérek a lényegre: ma 15 halandó ostromolta a művészet walhalláját, ebből 1 asszem talán bebocsájtást nyerhet, ha így folytatja, tucatnyi betette a lábát az ajtórésbe, a többi legurult a lépcsőn.
(Papageorgiu Andrea nagy triptichonja az előzetes vázlatok és a korábbi festmények alapján többet ígért….)
Most nem is szeretnék itt személyeskedni (de azért a végén majd mégsem tudom megkerülni), hanem inkább megosztom a benyomásaimat úgy általában az évfolyam festőiről.
Continue reading ’sztárba szökkenők akolmelegben: diplomájukat védő festők a Barcsayban.’
A Tranzit Művészetelméleti-és gyakorlati szabadiskola keretében tartotta Jan Verwoert berlini műkritikus az öröm birodalmába vezető szemináriumot – idestova 2 hónapja már – és ha sokáig kellett is várni az eredményre….végre megérkezett. Verwoert mostanra összeállította azt a ppt anyagot, amiben a 3 napos beszélgetés eredménye olvasható, benne a résztvevők hozott anyagával.
A szeminárium idején elég részletesen írtam már Verwoert felvetéséről, ha nem emlékeznél rá….
A “Speaking about community” kezdetű szöveg legszellemesebb része a “The Grill”, amelynek meleg mindannyiunkat óv és véd a felnőtté váló művészeti világ csúnya harcaitól 
A hasonlatot egyébként Erdei Kriszta fotója ihlette:
