A Képző éves termésének egy bizonyos szelekciója mától látható az MKE Barcsay termében és aulájában. Az összes szakról, kéremszépen, a látványtervezőtől a festőig. Én egy kicsit sajnálom, hogy Tatlin elektronikus zenetörténete az eredeti 3D-ből síkbeli prezi lett, kár. A grafikusok munkáiból kimaradt néhány ígéretes diplomamunka. Az összkép szerintem jól mutat: van több mint egy tucat sokat ígérő meló. Itt a piros, hol a piros, figyeljétek tovább a kezüket, nem csalnak.
Monthly Archive for June, 2007
A MOME harmadéves animációs osztályának májusi kollektív termése! Vitz is van, arany tápláléklánczot az alkotók nyakába!
nice.
i like.
Meglepően jó vizsgafilmeket láttam ezekben a napokban a kecskeméti KAFF idei versenymezőnyében.
Ebből magasan a legjobb Ducki Tomek Életvonal című filme, amit 2006-ban készített, egyébként tavaly végzett a MOME animáció szakán. Egyedi és általános remek egyensúlya. A létező ezúttal a létben gurul (úgy látszik már nem ér rá állni 
), gépekkel azonosulhatunk érzelmileg és mintha az anima beköltözne az animált robotokba, lelkes fémkonstrukciók egy lelketlen világban: szabad a pálya – amíg tart.Honnan egy huszonkevés emberben ennyi életbölcsesség? Olyan ez a film, mintha egy 500 évre tervezett ember csinálta volna, valahogy tökéletesen sikerül áthozni az emberi élet egyszeriségét, törékenységét és megmagyarázhatatlan – véletlenszerű változásait. Egy rendező, aki már fiatalon be tudja mutatni, hogy a teleologikus gondolkozás hiábavaló, érzelmek, esélyek és véletlenek a fő mozgatórugók az emberélet törékeny sínein. Sajnos Tomektól nincs fenn ez a film a youtube-on (érthető szerzői jogi okokból, hiszen ez a filmfesztiváli versenyben tilos), de megtaláltam egy régi kedves animációját, ami uygan más mint a szóban forgó Életvonal, de azért megér egy kósza pillantást.
Aztán van még két olyan magyar fiatal, akik a MOME után most előkelő londoni művészeti egyetemeken csinálnak animációsfilmeket, az egyikük Bánóczki Tibor, aki Tejfogak című 11 perces filmjével hosszú és komoly történetmesélésbe kezdett a lakótelepi fiatalok romantikus helyszínéről : a hátsóülésről. Bánóczki egyébként ezzel a filmmel Annecy-ban is jelen volt, akárcsak Ducki. Bánóczkitól is csak egy régebbi – de remek – rövidfilm van a youtube-on, de bevezetőnek erre is rápillanthatnál, ha már ide jutottál…
Gacs Réka: Yarn….Good light is essential című filmje nagyon kiforrott, élvezetes produkció, amit a Royal Art College hallgatójaként készített. Gacs fekete-fehér rajzanimációja üdítő élmény: már maga a téma, hogy egy éjszaka (is?)kötögető nő harisnyafűzőbe burkolt sonkáin ücsörögve mi mindent kerekít ki a kötőtűi közül, hmmm, amikor hiába minden egyedül kell eltöltenie az időt. Rékától nem találtam filmet a neten, de remélem hamarosan fogok, vagy ha te találsz szólj hozzá!
Volt még egy meglepő alkotás B. Nagy Ervintől, Borders című fekete-fehér animációjában formák vívnak élet-halál harcot, szinte megszemélyesíti a szigorú orosz konstruktivisták formai hagyatékát. Hemzseg a formai konfliktusoktól :]
Aki még nem járt az Epreskertben annak azért, aki meg már csukott szemmel is tudja a járást, annak meg azért számolok be az idei végzős szobrászokkal kapcsolatos élményemről, mert aki még nem és már csukott szemmel is…. szóval egyaránt fontos, hogy a kert szobrászai szuperjóban vannak egymással, hovatovább a hatker kis szigeteként kés- és villanegyedtől övezve idillibe hajló művészközösséget képeznek. Mondják, hogy ezt gyakran az anyag követeli meg, tekintettel a megmunkálhatóság segítséget igénylő fázisaira – lehet, hogy a festőknek épp ez hiányzik? ( G8 4 art követelések: Több ólmot az olajfestékbe! Még súlyosabb témákat! )Van itt egy-két fiatal művész, aki az átlagtól eltérően nem befelé fordul, hanem kifelé, és munkáikkal elsősorban azt szeretnék megmutatni, hogy milyen is ebben a közösségben alkotni.
Azt gondolom, hogy az idei év mindent leperzselő pernyetermelésben is élenjáró közösség – élesztője Jenei Barna Márton évek óta készülő “főműve” volt. Már évközben is figyelmes lettem az oszlopcsarnok előtt álló rendhagyó csocsóra, na de most beüzemelte a diplomavédésre! És működött! Úgy értem égett a keze alatt a munka, a csocsóbábuk helyén perzselődtek a nyers húsdarabok a “labda” meg izzó hagymaként tűzött a kapuba. És Marci melója a diplomavédéskor valóban beüzemeltetett, nem is akárhogy, a mesterek ragadták magukhoz a csocsónyeleket, hogy lejátszák az első meccset. Szerintem klassz, hogy van egy olyan diplomamunka, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy manifesztálódjon általa a hely szellemisége és közben az alkotó viszonya a helyhez. Ráadásul többször használatos! Az ilyesmi ritkaság errefelé, vagy?
Az előző poszt edukációs célú komoly opusza ímhol folytatódik, a nemzetközi installációs helyzet fokozódik!
Most aztán megtudhatja mindenki hogy mitől döglik pl. a Dogma-légy.