Kovásznai György életművét 1983-as halála óta hallgatás övezi. Leginkább legendája maradt, de se könyv, se riportfilm, se összefoglaló kiállítás nem született. Pedig sokan várták, várják (akárcsak az Erdély-monográfiát….). Jó hírem van azoknak is akik tudják milyen kincseket rejt az életmű és azoknak is, akik csak hallottak róla, hogy volt itt egy figyelemreméltó, majdnem feledésbe veszett művész a ‘Pannóniában’.
A Kovásznai Kutatóműhely elkészítette a Kovásznai Györgyről szóló magyar és angol nyelvű honlapot!
http://www.kovasznaigyorgy.hu/
A honlapon megtalálható a művész életrajza, filmográfiája, festményei, rajzai, több írása, eredeti hangfelvételek a 60-as évekből, amin Kovásznai felolvassa drámáit. És persze a Youtube feneketlen kincsestárának köszönhetően néhány Kovásznai film is látható a honlapon! Continue reading ‘Kovásznai a neten!’
Tang Maohong animációi a műfaj legjobbjaihoz tartoznak, legalábbis szerintem. Már több munkájából láttam részleteket, a 2006-os Szingapúri Biennálé egyik fenegyerekeként elég sokat lehetett róla hallani, itt van pl. az egyik legszolidabb darab, amivel ott jelentkezett:
Ezen a sorozaton kívül, most lehetett látni tőle egy 3 csatornán vetített videót a Mumokban, ami szerintem érdekesebb a szingapúri animációinál is. Ezek a teljesen betépett hangulatú animációk gyilkos társadalomkritikával mutatják be a kínai társadalom szervilis automatizmusát (persze, nem mintha ez csak ott lenne jellemző.) Aliz csodaországban keveredik a kínai mindennapok civilizációs rohamtempójával és mint sok más mai kínai művész Maohong is elsősorban a kínai nagyvárosi életmód visszásságaira koncentrál. A szorgalmas munkával összekapcsolódó elfojtás és a hedonista vágyak ellentmondásossága keveredik a részben kapitalista, részben kommunista gazdasági üzemmód etikai feszültségeivel.
(ezt a rossz minőségű felvételt találtam róla a youtube-on, valami azért kivehető belőle…)
(fotók: Elek Judit)
Maohongra jellemzőek ezek az ambivalens figurák, szerintem találó, ahogy a francia forradalom nőalakját átformálta. Az is sok izgalmas asszociációt kelt, hogy az alábbi képen, kinek a farkát vágják le és kik. A fejetlenség és farkatlanság kritikája.
Zhou Xiahu nem kímél. Sem a kiszemelt témát, sem a befogadót.
Ez a részlet a ‘Crowd of bystanders’ 2003-2005-ben készült munkából van, amit kerámia szobrokból és videókból álló installációként mutat be a művész.
Különlegessége, hogy elkészíti a 3d-s színházat, amiben lejátsza az epizódot a kamera előtt, a kiállításokon pedig úgy mutatja be ezeket a felvételeket, hogy mellettük magát a színpad-modellt is láthatjuk. Zhou 1997 óta készít videókat (art video). Egy, a MUMOKnak adott interjúban (in: China facing reality, katalógus) azt nyilatkozta, hogy kiskorában ilyen kis bábukkal szórakoztatta magát, hoyg színházasat meg filmeset játszon. Később ezt a gyerekkori játékot továbbfejlesztette művészeti gyakorlattá. Ezek a művek – látszólag gyerekes módon – obszenitást és erőszakot ábrázolnak, miközben magáról a médiumról és a megfigyelő ellentmondásos helyzetéről is összetett állítást tartalmaznak.
(A fotókért örök hála Erdei Krisztának. A képekre kattintva, megnézheted nagyobb méretben is.)
Search
About
You are currently browsing the Zsírpapir ›› átütött! weblog archives for the month February, 2008.
