amit gondol a “magyar critical writing” állapotáról. Hogy nincs külön orgánuma.
És őszinte érdeklődéssel a szemében megkérdezte, hogy miért van ez így.
És összenéztek az illetékes jelenlévők, és közös erővel megvonták a vállukat majd ezzel a lendülettel hosszúra nyújtották a nyakazatukat és megemelték fejezetüket. Vigyázó szemüket Bécsre vetették és megmagyarázták a fontolva haladást.
Magam is magamba szálltam. Aztán másokra. Majd multilaterális konyhai tárgyalások után arra a művészetpolitikai álláspontra helyezkedtem, hogy cselekedni kell. Azaz írni. Kritikailag függetleníteni a megmondást az ilyen-olyan maradványokhoz kötődő lapoktól. Nem mintha azoknak nem lenne fontos tapasztalata vagy leginkább kezdeti lángolása, ami aztán alábbhagyva is tiszteletünkre tarthat számot, de nem tarthatja a szánkat. Mi tartja a szánkat? Hát csak nem a tematikamentes havi vagy kéthavi kiadványok?
Mondtam magamnak itt van ez a blog, hát kritikailag élhetem itt ki magam, nem elég ez? Aztán ott van a tranzit blogja is, de hát hisz ott is kényelem van,
aztán arra jutottam, hogy a ma létező legkényelmetlenkedőbb, hogynemongyam kritikus hang az ingyenpiaé.
A dolog ezzel még nincs lefejezve, Georgnak igaza van, ezt fel kéne vállalni. Én benne lennék, de ez persze nem one man show, úgyhogy ezennel feladom a hirdetésem ‘critical_writing.hu 2008′ jeligével:
“Hamarosan induló kritikai írásokat közlő nyomtatásban (is) megjelenő kortárs művészeti folyóirathoz csatlakoznék,
ha megalapítottad vagy ha még nem, de tervezed, erre a jeligére írj a zsirpapir.hu szerkesztőségébe.”
Vagy elég az ingyenpia?
